2015-ben nem véletlenül az év legjobb sorozatának kiáltottuk ki a Narcost. Ezért egyfajta félelemmel kezdtünk neki a második évad megtekintésének, attól tartva, hogy az első évad túlzottan magasra tette a lécet, amit nem sikerül majd megugrani. Végül mégis sikerült.
A Narcos második évadja kétségtelenül egészen más. A történet struktúrája, szinte a műfaja is különböző, így analóg módon a két évadot nem igazán lehet összehasonlítani. Az első széria erőteljesen akciódús, és bár jelentős mértékben Pablo Escobarról szól, a fő fókusz mégis a drog biznisz bemutatása a 80-as években, beleértve az ellene folytatott nem túl sikeres harcot is, ami gyakorlatilag egy 15 éves periódust fedett le.
A második évadban is van töménytelen mennyiségű akció, de alapvetően már inkább Pablo Esbobar drámájáról szól a széria, élete utolsó évéről, és bár a sztori nyilvánvalóan a macska egér játékra épül, mégis egy egészen más hangvételű élmény. Az első évadtól lassabb, sokkal mélyebb, szerintem egy mestermű.
A király felemelkedése és bukása
Az első évad ragyogóan bemutatta, hogy Pablo Escobar hogyan emelkedett ki kisstílű tolvajból és lett felelős a Amerika drogkereskedelmének legalább 70%-ért. A második évad a bukás története. Pontosan onnan indul ahol az első széria befejeződött, vagyis amikor megszökik a La Catedral “börtönből” és ott zárul, amikor végeznek vele. Ez utóbbi tény ma már történelem, így nézd el a “spoilert”.
Addigra Escobar már hosszú hónapokig tartó bujkáláson volt túl, és szinte mindent elvesztett a korlátlannak tűnő vagyonból. Shakespeare óta imádjuk az ilyen történeteket, talán ez magyarázza, hogy a Narcost nemektől függetlenül ekkora érdeklődés övezi.
Ebben az évadban is zseniálisan alakítja Pablo Escobart a Brazil Wagner Moura. A tehetséges fiatal színész két évet szentelt a projektnek. Utólag tudtam meg, hogy spanyolul egy szót sem tudott, a szerep kedvéért hozta fel magát natív szintre (igaz az akcentusa miatt a spanyol ajkúak gyakran kritizálják, de azért nekem úgy tűnik ennek ellenére mégis imádják a sorozatot).
Sírhant művek stílusú feszültség
Egy másfajta, felszín alatti izgalom hatja át a Narcos második évadját, ami kissé a Sírhant művekre emlékeztet: minden egyes részben érzed, hogy valami rossz fog történni, de nem tudod pontosan mi és mikor.
Escobar hatalmának csúcsán bár a drog üzlet virágzott, – az USA-ban fennálló növekvő kereslet miatt leginkább – de nagyjából ezzel egyidejűleg néhányaknak elege lett a nép korábbi hősének uralmából. Például maga Gavira elnök is egyre jobban elveszti a türelmét, a rendőrséggel is véresebb harcok alakulnak ki, de a konkurensek is egyre jobban el akarják távolítani az útból Escobart. Furcsa szövetségek születettek, így végül a valaha élt legnagyobb drogbáró hosszabb bujkálásra kényszerül, mint amit valaha megörökítettek. Érzi a vesztét, és ez a feszültség minden egyes epizódban jelen van. Talán az évad egyik legerősebb pillanata, amikor a riporternő megkérdezi tőle mi lesz a vége. Abban a pillanatban Escobar arcán megjelenik valami, amiből látszik, hogy bár másképp nyilatkozik, tudja.
Wagner Moura hátborzongatóan jeleníti meg Esobar végnapjait. A karakter öregedett a szezon során mind fizikailag, mind mentálisan. Folyamatosan aggódik a feleségével való kapcsolata miatt is – aki még mindig felfoghatatlanul hűséges hozzá – illetve a gyerekei jövője is aggasztja.
Ebben az évadban minden alkalommal, amikor Escobar rossz hírt kap, becsukja a szemét és vesz egy mély levegőt. Talán ez részben annak tudható be, hogy öregszik, de még inkább azért lehet, mert a tét is lényegesen nagyobb lett. Azonban, amikor elveszti a türelmét, akkor a harag sokkal nagyobb és pusztítóbb, mint az impulzív fellángolások az első évadban.
Végül Escobart teljesen uralja a harag és a félelem, a stressz cunami módjára tör ki belőle időnként, és az őrület brutális tettekre sarkallja, melyek végül nem kis részben a bukásához vezetnek.
Néha képtelenség az empátiát félretenni, mikor látjuk Escobar szenvedését. Az odaadó családapa, aki mindent megtesz a családjáért és a barátaiért. Ekkor viszont mindig történik valami a Narcos-ban, ami felébreszt és emlékezetet minket: Pablo Escobar a 20. század legnagyobb szörnyetege, talán a legrosszabb, ami a világgal történetett Hitler után.
Mellékszereplők is viszik a hátukon az évadot
Nyilvánvalóan a Narcos második évadjának legizgalmasabb karaktere Pablo Escobar. A két másik központi karakter, a két DEA ügynök sztorija viszont nem feltétlenül az évad erőssége. Különösen Steve Murphy esetében sikerült kissé esetlenre a karakter és a sztori ebben a szériában, illetve a narrációja is néhol felesleges volt a történet szempontjából ezúttal.
Ugyanakkor a második évadban láthatunk néhány mini történetet és karaktert kiváló színészek alakításában. Ott van például a Taxi sofőr-striciből Escobar jobbkezéig jutó Limon, Leynar Gomez alakításában, akinél többször úgy érezhetjük, hogy lejátssza a fő karaktereket. Limon révén kerül a történetbe egy másik említésre méltó karakter Maritza is, akit Martina García alakít. A fiatal nő Limon gyermekkori barátja, és egyre veszélyesebb helyzetbe kerül “rossz társaságba keveredett” barátja miatt.
A megdöbbentően ártatlan archoz kemény szemek párosulnak, ami pontosan illeszkedik a korhoz, kifejezi az átlag Escobari terror alatt élő kolumbiai életét akkoriban.
A Narcos nem dokumentumfilm, de a szörnyűségekben valóságos
Minden egyes epizód azzal kezdődik, hogy felhívják a figyelmet arra, a sorozatot a valóság inspirálta, de sok részében a képzelet szülte. Annál is inkább aktuális a figyelmeztetés, mert Pablo Escobar fia egy hosszú listában ecseteli, milyen ténybeli tévedéseket tartalmaz a második évad (aki mellesleg köztudottan utálja a sorozatot és rendszeresen kritizálja). Azt azért elismerte, hogy az apja a felelős az említett gyilkosságok zöméért.
A második évadban még több valóságból származó filmes bevágás jelenik meg. Így a sorozat nézése közben tudjuk, hogy ez csak egy fikció mikor valamilyen szörnyűséget látunk, de ekkor egy igazi videós részlettel visszarántanak a valóságba: Ez bizony megtörtént.
Mi a Narcos üzenete?
A Narcos második évadja több módon is igyekszik megválaszolni a cikk címében feltett kérdést, de egy viszonylag szkeptikus válasz is adódik. Amerikának mindig is bevett módszere volt a vágjuk le a szörny fejét elv alkalmazása (legutóbb például Osama Bin Laden esetében). A sorozat egyik üzenete talán, hogy ezzel a módszerrel nem biztos, hogy megoldod az igazi problémát, mert újabb, a korábbiaktól egyre rosszabb szörnyek születnek. Lehetséges, hogy ezért is lesz folytatása a Narcosnak, aminek tartalmáról eddig fellelhető infó nincs, de vélhetően az előbbi elv következményeinek mentén fog elindulni.
