A gengszter, vagy maffia filmek és sorozatok egy ma már eléggé kitaposott műfajt képviselnek. A legtöbb sikeres alkotásban az a közös, hogy bár tudjuk, köztörvényes bűnözőkről van szó, gyakran mégis szerethetők a figurák. A Gomorra kicsit más.
A maffia sorozatok legjobbja, a Sopranos ebben a tekintetben különösen élen járó volt, és nem kis részben a gengszter lét hétköznapi oldalait, a karakterek mindennapos küzdelmeit igyekezett bemutatni. Ezáltal az elkövetett galádságok ellenére is kedveltük Tony Sopranot, mert nagy hangsúlyt kapott az emberiessége.
A Gomorra egy jelentősen különböző megközelítést alkalmaz a karakterekben, ettől és néhány egyéb finomságtól lesz egészen újszerű élmény.
Nézd meg a Gomorra 2. évadjáról írt kritikánkat is!
Regény, film, majd sorozat
A Gomorra egy olasz sorozat, és az egyik Dél-olasz bűnszervezetről, a Camorráról szól, ami elsősorban Nápoly környékén végzi nem kifejezetten áldásos ténykedését. De csupán egyike az Olaszországban mind a mai napig ténykedő többféle maffia hálózatnak, a közhiedelemmel ellentétben ugyanis sajnos a szervezett bűnözés nem csak szicíliai Cosa Nostra-ban merül ki.
A sorozat alapjául Roberto Saviano azonos című, állítólag meglehetősen hiteles dokumentum regényre szolgált. A mű mindent kiteregetett, amiért a Camorra többször is halálosan megfenyegette a szerzőt. Emiatt 2006 óta Saviano szünet nélküli rendőri védelem alatt él.
A regényből 2008-ban született Gommorrah néven mozifilm, de lehetőség benne volt a tv sorozatra is, amit végül 2014-ben mutattak be.
A sorozat alapkonfliktusát elsősorban az adja, hogy a Savastano klán vezére Don Pietro börtönbe kerül és ez különböző konfliktusokat generál a klán zökkenőmentes továbbműködése körül.
Néhány karakter a fókuszban
Lehet ezt negatívumnak is tekinteni, szerintem inkább a sorozat előnyére válik, hogy csupán néhány karakter körül forog a történet. A többie karakter kidolgozása kevésbé alapos az egyébként viszonylag nagy szereplőgárdát felvonultató Gomorrának.
Don Pietro
Eléggé formabontó, hogy a klán feje itt a legkevésbé jelentős karakter nagyon sokáig. Meglehetősen forrófejű fazon, a Keresztapából Sonny Corleone-ra emlékezet, aki mint tudjuk elég csúnyán végezte a klasszikusban. Ennek megfelelően már kezdjük leírni, amikor mégis meglep mindenkit az öreg, kiderül, hogy körmönfontabb, mint ahogyan azt sokáig gondoltuk.
Donna Imma
Nagyon érdekes húzás a történetben, amikor a főnök börtönbe vonulása után egyszer csak a feleség veszi át a család és az üzlet irányítását is. És meglehetősen ügyesen bánik a hatalommal, karizmatikus asszony, ahogyan például a hetedik részben mondja:
A piszkos munkát mi végeztük. Tehát a szabályokat is mi hozzuk.
Az, hogy egy nő kerüljön a szervezet élére nem csak filmes húzás, lehetett realitása. A Camorra ugyanis ellentétben a Cosa Nostra-val kevésbé hierarchikus, nem csak a “tiszteletre méltó férfiak ügye”, olykor nők is kerülnek meghatározók posztokba.
“Most én jövök” – Gennaro
Kár, hogy a kiváló vezetői képességekkel megáldott asszony nem élvezheti sokáig felszabadultan újdonsült szerepét, mivel a trónörökös, a fiú gyermek visszatér és visszaveszi a hatalmat. És nem akar osztozni senkivel.
Ezen a ponton meg kell jegyeznünk, hogy a tv sorozat történelem egyik legfenomenálisabb átalakulásnak lehetünk tanúi. Egyrészt a fiatalember a Gennaro nevet viseli, hasonlóan az ismert szakácshoz (Gennaro Contaldo). Ezért is, valamint, mert eléggé erőteljesen tutyi-mutyi alaknak mutatják be – például, amikor az egyik barátnője a szemére veti, hogy mennyire töketlennek tartja – nem nézzünk ki túl sokat a srácból. Azonban az édesanyja egy külföldi megbízatásra küldi, ami után a trónörökös személyisége igen drasztikusan megváltozik.
Ciro
A szereplő, akit talán a legnehezebb kiismerni. Donna Imma kezdettől fogva látványosan utálja, és a történet előrehaladtával folyamatosan jelét adja, hogy emberi értelemben a legrosszabb talán az összes sorozatban felbukkanó szereplő közül. Látszólag érzelmek nélküli, ravasz, szívós veszélyes figura, akinél nagyon nehéz megállapítani, hogy hányadán is állunk.
Mindent túlél, látszólag kiirthatatlan, ebben a tekintetben kicsit olyan, mint Mr. White a Breaking Bad-ből.
Szerethető karakterek nélkül?
A Gomorra kapcsán az egyik legszembetűnőbb, hogy éppen a maffia mozi műfaji sajátosságoktól tér el. Nem igazán strapálták magukat, hogy a gengsztereket szerethető figurákká tegyék. Ezáltal azonban erősen átjárja a sorozatot a nyers valóság érzete, hitelesebbnek, a valósághoz közelebbinek tűnik, mint a hagyományos gengszter filmeknél, vagy sorozatoknál. A maffia legfontosabb eszköze a megfélemlítés, ez a létük alapja. Bárhogy is nézzük, ennek fenntartásához szociopaták kellenek, és ebben a tekintetben a Gomorrában nem is igyekeztek szépíteni a valóságot.
Minőségi olasz munka
Régen volt már dolgom olasz sorozattal, meg is lepett a Gomorra magas minősége, ami a színészi játékban, a rendezésben, a színészi munkában, a zenében (javarészt kiváló olasz hip-hop) gyakorlatilag az alkotás minden porcikájában megjelenik.
Persze az olaszoknak – magának a maffiának a nem feltétlenül áldásos adománya mellett – már köszönhettünk hasonló gengszter sorozatot, idézzük fel gyermekkorunk idejéből (már aki hozzám hasonlóan 30-as éveit tapossa), a Polipot, ami 17 évig szórakoztatta a nagyérdeműt, és annak filmzenéjét, amitől még ma is borsódzik a hátam.
Még a Gomorra csak egy évadot élt meg – idén érkezik a folytatás, a második évad – , így nehéz megmondani, hogy felér-e valaha a monumentális elődig, de az eddigiek alapján a lehetőség megvan benne.
