Cikkek tucatjai találhatók az interneten, amelyek próbálják megnevezni a világ legjobb sorozatát. A cím odaítélése nyilvánvalóan csak szubjektív lehet, de mi sem akarjuk tovább titkolni, hogy ezen sorok írója számára a győztes csak a The Wire lehet.
Igen nehéz feladatra vállalkoztunk, amikor a The Wire-ről próbáltunk rövid áttekintést adni. A sorozat olyan monumentális, mind terjedelemében, mind a sztori(k) összetettségében, hogy képtelenség néhány mondatban összefoglalni. Végül összeszedtük a bátorságunkat, mert úgy gondoljuk nem létezhet olyan sorozatos blog, ahol ne lenne cikk a The Wire-ről.
Természetesen arra is kísérletet teszünk, hogy kedvet csináljunk hozzá, mert Magyarországon érdemtelenül mellőzöttnek gondoljuk.
Bűnügyi sorozat, szociográfia, mégis mi a The Wire?
Az alkotók többször is kinyilatkoztatták, hogy ez nem egy zsaru sorozat, de még csak nem is krimi, és sosem akarták, hogy az legyen. Hiszen látszólag annak tűnik, ha a rövid leírását tekintjük: az egyik oldalon rendőrök, újságírók, és tanárok vannak, a másik oldalon gengszterek, politikusok és utca gyerekek Amerika egyik legkriminalizáltabb városában, Baltimore-ban.
Egyébként az alkotók azt is mondták, hogy a baltimore-i hiteles atmoszféra megteremetésekor a modell előttük nem a többi tévé sorozat volt, hanem néhány irodalmi klasszikus, mint Balzac Párizsa, vagy Dickens Londona, esetleg Dickens Moszkvája. Tehát meglehetősen ambiciózus megközelítéssel indították az egész projektet.
Végül tényleg az utcán forgattak. Olyannyira valóságos volt a helyszín használata, hogy egy ízben narkósok bukkantak fel a forgatás során és megpróbáltak vásárolni az egyik színésztől.
Ahogyan elkezded nézni a sorozatot, órákat töltesz el vele, rá fogsz döbbenni, hogy egy sokkal nagyobb dolog részese lehetsz, tényleg nem csak egy hétköznapi sorozatot látsz. Az egyik szereplő, Lester Freamon mondja:
We’re building something here, detective. We’re building it from scratch. All the pieces matter.
És maga a The Wire is éppen ilyen. Kockáról-kockára építkezik, semmi sietség. Talán ezért veszít sok nézőt: az akcióhoz, állandó ingerekhez szokott agyunk nehezen fogadja be manapság ezt a nagyregényszerű lassú tempót. Magam is küzdöttem eleinte a sorozattal, azt hiszem csak a harmadik nekifutásra szippantott be. Ráadásul a színészek saját bevallásuk szerint ugyanebben a cipőben jártak, jópár rész kellett hozzá, míg teljesen a egyé váltak a szériával.
A The Wire-t David Simon-nak köszönhetjük, akiknek az azóta eltelt évek alatt sok minden mást is (például a Mutassatok egy hőst). Eredetileg újságíró volt, és egy cikkel indult az egész történet, ami a Baltimore Sun lapjain jelent meg. Majd egy dokumentarista regény kerekedett belőle, aztán jött a The Wire előzmény sorozata a The Corner, végül pedig maga a kultikus tévé show.
A történetben nagy gondossággal kimunkált karakterek találhatók, ezért sem engedhették meg a felületességet. Például a már említett Lester Freamon személyében először egy vesztes zsarut ismerhetünk meg, aki miniatűr bútorok építgetésével lopja a napot. Természetesen az évadok során nem várt magaslatokig jut el.
A másik nagy érték a sorozatban a szereplők valóságossága: nincsenek hősök, és kevés a fekete-fehér igazság. Talán ez a népszerűtlenség egy másik oka, a The Wire-ben nem kapsz tündérmesét, hogy elmenekülj a valóságból, hanem a kőkemény realitást látod, többnyire happy end nélkül. És hiába nehéz néha látni az erőszakot, a megkedvelt karakterek kinyírását, egyszerűen nem tudod elfordítani a fejed.
Népszerűtlen és mégis népszerű
A The Wire nem nyert Emmy díjat (habár kettőre is jelölték), és a közönség fogadtatása sem az elvárt szintet hozta. Hasonló időben ment az HBO sikeres maffia dráma sorozatával a Maffiózókkal, és hasonló sikert is vártak. Olyannyira nem voltak elégedettek a HBO döntéshozói, hogy 2005-ben le akarták állítani a sorozatot.
Habár tömegsorozat nem lett, egy nem is olyan csekély réteg körében elég jók az értékelései, az IMDb-n 9,4 pontja van jelenleg 186 ezer szavazattal, ami már jelent valamit. Ezzel holtversenyben áll a Breking Bad-el is.
A kritikusok körében ugyancsak népszerű, illetve Barack Obamanak is a The Wire volt a kedvenc sorozata 2008-ban.
Minden évadban más sztori, mégis ugyanaz
A The Wire-nek 5 évadja van, amelyek először 2002 és 2008 között futottak. Minden egyes évad egy egyszerű sztorival indít, amit végül elég alaposan kiterítenetek az évad során. Minden egyes évben Baltimore más társadalmi csoportját vette nagyító alá a sorozat, miközben egy állandó szereplőgárda is velünk marad az 5 évad során.
Ellentétben a legtöbb sorozattal itt nincs egy központi szereplő, a kiemelt karakterek aktív részei a történetnek. Az egyes csoportok helyzetének bemutatása meglehetősen sokféle nézőpontból történik. Nem csak rendőrők, vagy gengszterek, hanem más emberek szemszöge is – drogosok, drog dílerek, iskolai tanárok, dokk munkások, politikusok, tinik – erőteljesen megjelenik, így tényleg úgy érezzük, mintha részesei lennénk az életüknek.
Talán ezért gyakran tölt el kellemes érzéssel, amikor egy régi The Wire szereplőt látok valamelyik újabb sorozatban – ami elég gyakori szerencsére – mert olyan, mintha egy régi ismerőssel találkoznék újra.
Miért a világ legjobb sorozata számomra a The Wire?
Most pedig következzen – ahogyan említettem elkerülhetetlenül szubjektív – rövid listám, hogy miért is gondolom ezt a legjobb sorozatnak, amit forgattak a televíziózás történetében.
Mindig a teljes kontextus
A sorozatok évtizedekig azért képviseltek hulladék minőséget, mert nemcsak a karakterek, a sztori is felületes volt, nem tudták egy történet minden aspektusát kihasználni. Ahogyan említettem a cikkben, a The Wire-ben a történteket számos karakter szemszögéből ismerhetjük meg, így amit látunk, az végül maga a tökéletes kiegyensúlyozottság.
Nem félnek a karakterek kiírásától
A második évadban először eléggé sokként ért, hogy egy közönség kedvenc karaktert meggyilkoltak. Később ez Wire hagyománnyá vált, más évadokban is számolhatunk vele, de ez csak fokozza a The Wire hiteleséségét, feledteti a mese habbal érzést.
Tehetséges színészek tömege az ismeretlenségből
A The Wire szereplőinek zöme az ismeretlenségből csöppent a filmezés világába. Autentikus figurákat akartak, ennek megfelelően nem féltek büntetett előéletű arcokat is kiválasztani egyenesen az utcáról.
Ilyen például az eléggé erőszakos Snoop, az őt alakító Felicia Pearson-t, Omar, azaz Michael K. Williams “fedezte fel” egy szórakozóhelyen. A lány 12 és 14 kora között börtönben ült drogdílerkedés miatt, szóval az autentikus hatás nem csak a színészi játék eredménye.
Bubbles miatt
A The Wire legszimpatikusabb karaktere számomra a drogfüggő Bubbles. Mindig jót akar, mindig a jó szándék vezérli, de végül balul sülnek el a dolgok, vagyis egy igazi jó szándékú lúzer.
A karakter révén elég közeli képet kapunk az amerikai drogfüggők és csövesek éltéről, de ezzel együtt sem tudunk soha megharagudni Bubbles-ra. Hihetetlen módon az őt alakító tehetséges David Simon egy színházi színész, nem az utcáról jött.
+1 A legendás fuck jelenet
Talán már spoilernek sem számít, mert van egy ma már legendás jelenete a The Wire-nek, amikor a színészek csak a fuck szót mondják ki. Az ötlet egyébként onnan jött, hogy egy rendőr egyszer azt mondta David Simonnak, hogy egy egész jelentést meg tudnak tölteni csak a ’fuck’ szó használatával.
Azzal lehet a cikk írójával vitatkozni, hogy tényleg a The Wire-e a sorozat történelem legjobbja, de ettől függetlenül egy biztos: Amikor néhány évtized múlva visszatekintünk a 2000-es évek legjobbjaira, a The Wire-t nem hagyhatjuk ki.
