Csodálatosan kezdődött a 2016-os év: Nem elég, hogy filmek terén igen erős választék bontakozott ki a szemünk előtt (például A Visszatérő, Spotlight), még a Netflix is megérkezett hozzánk. Az első sorozat, amit ledaráltunk a Making a Murderer, ami okozott néhány álmatlan éjszakát nekünk.
A Netflix-ről sokan és sokfélét írtak már mostanában, ezért magát a szolgáltatást most nem forszíroznám. Az tény, hogy a cikk írásakor még nincs magyar felirat az elérhető tartalmakhoz, így egyelőre eredeti nyelven kell átküzdenünk magunkat a minket érdeklő sorozatokon. Nem jelent kivételt ez alól a Making a Murderer sem, ahol ráadásul az igazságszolgáltatás nyelve a domináns, de legalább van angol feliratunk, ami elég sokat segít.
Sok kritika szerint jobb, mint a tavalyi év sok tekintetben hasonló dokumentum sorozata a Jinx, de nehéz összehasonlítani a két remek alkotást. Egy dologban viszont közös a két történet: mindkettőt az élet írta, és mindkét eset hihetetlenül meghökkentő.
10 órányi elkeserítő valóság
A Jinx után a sorozatfüggők már éheztek egy hasonlóan izgalmas bűnügyi dokumentum drámára, így a Making a Murderer 2015 év végi bemutatása tökéletes időzítés volt. Könnyen lehet viszont, hogy a HBO döntéshozói manapság néha a fejüket vernék a falba: A Making a Murderer alkotói ugyanis megkeresték őket is az öltettel, de elküldték a filmeseket.
Amikor az első részt láttam, kíváncsi lettem a folytatásra. Amikor a második részt láttam, elkezdtem aggódni. A harmadik résztől dühös lettem. A negyedik résztől a sorozat végéig ledöbbenve kísértem végig a történéseket. Készülj fel rá, hogy párszor az öklödet fogod rázni a tévére, mert garantáltan szélsőséges érzelmeket vált ki a sorozat.
A történet 2003-tól indul, amikor Steven Avery-t kiengedték a wisconsini börtönből, miután DNS bizonyíték alapján felmentették a korábbi ítélet alól. 18 évvel azelőtt ugyanis nemi erőszak és gyilkossági kísérlet miatt csukták le, most már tudjuk, ártatlanul.
Steven Avery egy egyszerű, nem túl okos fickó, talán átlag alatti IQ-val, de mindenesetre jogtalanul vettek el tőle 18 évet, így polgári pert is indított a rendőrség ellen. Némi pénz ütötte a markát, ami jól is jött neki, ugyanis 2 évvel szabadulása után gyilkossággal gyanúsították meg, az ügyben az unokaöccse is érintett lett. Azzal vádolják, hogy megölte Teresa Halbach-et, a fiatal fotóst, majd a testét elégette, és ebbe a bűncselekménybe bevonta az unkaöccsét Brendan Dassey-t is.
A Making a Murder összesen 30 évet ölel át, 2015-ben készültek az utolsó felvételek. A sorozat két rendezője, Laura Ricciardi és Moira Demos felhasználtak levéltári forrásokat, kihallgatásokról készült videókat, igen alapos munkát végeztek. Azért nem nagyon rejtik véke alá, hogy kételkednek Avery bűnösségében, a bizonyítékok feltárásakor ez érezhető végig a sorozatban. A negyedik rész után egyébként eredeti tárgyalótermi jelenetek dominálnak. Laura Ricciardi jogász volt, ami meg is látszik a kutatás szakszerűségében.
Természetesen tanúja lehetünk rengeteg interjúnak, az Avery ügyében érintett szinte minden szereplővel, különösen szegény szüleivel, akiknek hosszú szenvedéséből komoly adagot kapunk. Igazából a Making a Murderer nem csak Steven Avery története, hanem az Avery család drámája.
A sorozathoz egyébként tárgyalásokat folytattak a meggyilkolt lány családjával, a Halbach famíliával, de ők nem akartak részt venni a filmben, tehát az Avery család gyakoribb megjelenése részben ennek is betudható.
A Making a Murderben a megszokott hatásvadász eszközök helyett egy újfajta és többnyire eléggé hátborzongató megoldásnak lehetünk tanúi. Számos audio anyagot játszanak be, telefonbeszélgetéseket az ügyben érintett személyekkel, miközben a képernyőn Averyék autóbontó telepén rozsdásodó roncsain pásztázik a kamera.
Összességében a sorozatot végignézve eléggé úgy tűnik, hogy nagyon komoly problémák voltak a nyomozással és vitaható ítélet született. Talán azt sosem tudjuk meg, hogy ki ölte meg Teresa Halbach-et, de az teljesen nyilvánvaló, hogy a két vádlottat nem igazságos eljárás alapján ítélték el.
Steven Avery egyébként még nem látta a sorozatot.
Valaki biztosan sáros: de nem biztos, aki börtönben ül
Mivel nem vagyunk jogászok, sem bűnügyi szakértők, így a jogi bizonytalanságok boncolgatását meghagynánk a hozzáértőknek. Steven Avery azt követően, hogy ártatlanul ült 18 évet, polgári peres úton némi pénzre tett szert, és ez lehetővé tette számára, hogy két rendkívül éles eszű ügyvédet bízzon meg a gyilkossági ügy kapcsán. A két briliáns elme számos fogást talált a vádon, ezek között számos olyan tény akad, amelyek a formális logika alapján sem hagynak nyugodni minket:
- Hogyan lehetséges, hogy ugyanazok a rendőrök nyomoztak az Avery farmon, akik miatt ártatlanul ítélték el 1985-ben Steven Avery-t?
- Miért nem volt más gyanúsított az ügyben: Például a meggyilkolt lány barátját ki sem hallgatták
- Hogyan lehetséges, hogy Teresa Halbach autókulcsán csak Avery DNS-ét találták meg?
- Hogyan lehetett ugyanaz a bíró a fellebbezésnél, mint aki az ítéletet kihirdette?
- Hogy lehet, hogy Brendan Dassey-t csak a gyanúsan kikényszerített vallomása alapján elítélték? Semmilyen más bizonyíték és tanú nem igazolta a vádat.
És még rengeteg kérdés felvetődik a sorozatban, amelyek többségére nem biztos, hogy választ kapunk.
A Making a Murderer a legsötétebb sorozat, amit valaha láttam. Ha csak egy csekély része is igaz annak, amit a sorozat sugall az igazságszolgáltatásról, nagy bajban van a világ. De ha a sorozat rávilágított a igazságszolgáltatás gyengeségeire, és ennek hatására tényleg történik valami, akkor talán még van remény.