A Vadon rengeteg olyan dologról szól, ami megérinti az embereket. Az életről, a szerelemről, a veszteségről és a családról. Egy nőről, aki teljesen összetört, de megtalálja a módját, hogyan segítsen önmagán. – Reese Witherspoon
Witherspoon-t sosem láttuk még ennyire természetesnek. Dr. Szöszi árnyékából már A nyughatatlanban nyújtott alakítása óta kilépett, de ebben a filmben valahogy őszintén emberi. Megtesz 1100 kilómétert a forró sivatagon át a jéghideg hegycsúcsokig, útitársa pedig csak hol a legrosszabbik énje, aki gondoskodik arról, hogy fejben újra megélje a múltat, hol pedig a néző, aki némán figyeli belső vívódásait.
A végtelenbe
A Cheryl Strayed kalandjairól szóló film meghagyta a történet kegyetlenül őszinte vonásait és szerencsére elmarad belőle az elmúlt évekre jellemző tipikus hollywood-i pompa. A vadon megtörtént eseményeken alapul, a helyszín pedig tényleg lebilincselő. Olyannyira, hogy az ember néha tényleg megirigyli a tiszta, nyugodt és érintetlen környezetet, aztán persze visszahúzza a valóságba, hogy itt szószerint a túlélés a tét.
De vissza a célhoz: Cheryl nekivág az észak-amerikai kontinens nyugati végének teljes hosszán végighúzódó Pacific Crest Trail, avagy PCT nevű túraútvonalnak, pontosabban annak „csak” egy 1800 kilométeres szakaszának a Moháve-sivatagtól az Oregon-Washington határig.
A film erős jelenettel kezd, ami egy szívetszaggató, állatias ordításban teljesedik ki. A film innen bontja vissza az előzményeket, hogy hogyan is jutottunk ennyire mélyre, miért ültünk le a főszereplő mellé egy sziklára és miért szeretnénk mi is egy fájdalmasat kiálltani vele együtt. A természet itt nem egy ellentétes hatalom, amivel nap mint nap meg kell küzdenie, mint pl. az Út a vadonba c. filmben, hanem csak úgy van, hogy csendjével és egyszerű szépségével segítse az elmélyülést és a belső utazást.
Amikor elkísér a múlt
A Vadon Cheryl Strayed személyes története – egy nőről szól, aki még mindig nem heverte ki a hirtelen elhunyt anyja halálát, egy kettétört házasságról és a mértéktelen önpusztításról, amit a veszteség hagyott maga után. A történet hihetetlen erővel bír, hiszen Cheryl megállítja az őt körülvevő őrületet és minden tapasztalat nélkül, súlyos hátizsákkal nekivág a legvadabb turistaútnak.
Hatalmas fizikai vállalkozás volt számomra, hogy elinduljak erre 94 napos, de számomra nagyon fontos spirituális útra – emlékszik vissza Strayed. – Amikor elveszettnek, kétségbeesettnek éreztem magam, amikor nem tudtam, hol vagyok, hogyan tovább, mindig jött valaki, aki segített. Az ösvény megtanított arra, hogy néha nincs más választás, mint szó szerint egyik lábat a másik elé rakni, újra meg újra.
Az operatőr képeit is a film egészét jellemző keresetlenség hatja át: az arcok, a tájak nem kapnak indokolatlanul szépítő filtereket, hanem a maguk természetességében pompáznak, vagy éppen maradnak a háttérben érdektelenül üresek.
Ahogy a színésznő egyre mélyebbre ásta magát a karakter megismerésében, úgy érezte, hogy Cheryl súlyos hátizsákja és rozoga bakancsa lényének egy részévé vált, metaforává lényegül. Cheryl a vállán hordja tanulásának súlyát, a múltat és a továbblépés vágyát. Viszont arra is rámutat, hogy amíg ragaszkodik a hasznosnak hitt, de lényegében teljesen felesleges kacatokhoz, addig a táska súlya égető sebeket hagy a testén, csak annyi terhet cipeljen, amennyivel valóban elbír. Érdekes gondolat, bár korábban is találkoztunk már vele, például:
A végén szinte már “várjuk” a Coelho idézetet a múltról, annak elengedéséről, de nem. Itt nem jön a klisé, hanem egyszerűen annyit kapunk, hogy volt, ami volt, ez mind kellett ahhoz, hogy túlélje élete legsötétebb időszakát és bár tényleg lemerültünk a legmélyebb bugyrokba, Cheryl szerint minden pont így volt jó, ahogy történt.
“Reese Witherspoon messzebbre megy, mint eddig bármikor!”
A színésznő elmondása szerint ez volt élete egyik legnehezebb szerepe, amire egyébként Jennifer Lawrence, Scarlett Johansson és Emma Watson is esélyes volt. Rengeteget készült rá és túrázott is a kedvéért. Emellett a rendező nem engedte neki, hogy elolvassa a sátor összeállításának útmutatóját, így frusztrációja teljesen valós lett a képernyőn.
Követve Cheryl útvonalát, a nem túl megszokott forgatási helyszínek nem könnyítették meg munkát, de Witherspoont a természet iránt érzett szeretete és tisztelete átsegítette ezeken a helyzeteken. Cheryl Strayed részt vett a forgatáson is, el volt ragadtatva a színésznő alakításától és meg is hökkentette, milyen valóssá váltak a történetek. A forgatás során Witherspoonnak sebes lett a lába, sajgott a teste, akárcsak Cherylnek.
Könyv vs. mozi
Pár érdekesség, ami a filmből kimaradt:
- A valódi út nem volt ennyire magányos. A filmbe csak néhány találkozást zsúfoltak bele, de a könyvben több ismeretséget is köt Cheryl és mindenkitől kap valami fontos útravalót.
- A filmben többször is kiemelik öccséhez fűződő kissé zűrös, mégis szoros kapcsolatát, ám nővéréről sosem tesznek említést.
- A fiatal Cheryl szerepét valójában Cheryl Strayed lánya játssza, akit a visszaemlékezéseknél láthatunk. Ráadásul maga az írónő is felbukkan egy rövid jelenetre a film legelején.
- Nincs arra vonatkozó konkrét jelenet, (csak egy csomó egyértelmű utalás) hogy miért és vállt el Paul (valódi nevén Marco) és Chreyl, de a valóság az, amit a film is érzékeltet: a férfi minden erejével támogatta őt, amikor édesanyja beteg lett, de ez nem volt elég. Egyszerűen túl fiatal volt ahhoz, hogy feldolgozzon egy ilyen veszteséget és lényegében mindenkit elmart maga mellől. A férfi, ahogy a film is mutatja, fontos személy marad az életében, hiszen 36 órát autózik, hogy megmentse a heroin függő lányt, aki viszont a filmmel ellentétben nem hívja őt fel az útja elején.
- Cheryl 1995-ben tényleg megváltoztatta nevét, Nyland-Littig-ről Strayed-ra, mivel jobban tudott azonosulni a lázadó, kalandokat kereső, magányos és eltévedt személyiséggel.
Jöjjön néhány werk fotó:
