Itt volt az idő, hogy rávegyem magam arra, hogy pótoljam, amit eddig menthetetlenül halogattam: megismerni a férjem kedvenc filmjeiből azokat, amik számára meghatározóak voltak és ízig-vérig férfias darabok. Azért, hogy ne találjak ki újabb kifogásokat (hogy megússzam A Keresztapát), feladatba csomagoltam a tervemet, hogy történhet bármi, a fagyos bekuckózós hétvégét arra szentelem, hogy Norbi 5 választottját ledarálom. Semmi kütyü, firkálás vagy suttyomban olvasás, figyelni fogok, nincs mese.
3 nap, 5 film
Mindig is izgalmasnak találtam, hogy mennyi mindent elárul rólunk az, hogy milyen filmeket, sorozatokat sorolunk az örök kedvenceink közé, nem beszélve arról, hogy mennyit jelent egy olyan klasszikus, ami a múltban, egy meghatározó életszakaszakban adott valami olyan élményt, amit újra felidézhetünk, amint megnyomjuk a play gombot. Szerencsémre Norbival nagy a közös halmaz, de van pár olyan darab, ami nálam eddig tiltólistán szerepelt, egy másik nézőpontból most viszont kíváncsi voltam, mik voltak az ő filmes mérföldkövei, újra hangsúlyozom: nagybetűs férfi filmes kategóriában.
Az 5 filmhez csatoltam egy gyors pontozási rendszert is aszerint, hogy mennyire értékeltem erősnek az alapsztorit és mennyire kötötte le a figyelmemet – ami alapból nagy falat.
Norbi választási szempontjai:
Az első megközelítés az volt, hogy milyen filmeket választanék, amit egy “férfi embernek” látnia kell mondjuk mielőtt betölti a 25-öt. Olyan ez, mint egy férfivé válási szertatartás, egyszerűen túl kell esni rajta. Persze azzal a nagy különbséggel, hogy ez a fajta szertartás eléggé kellemes. A fejemben kapásból volt egy 20-as lista, melyet alapvetően próbáltam tematikák alapján top 5-re meghúzni. Tehát az elgondolás az volt, hogy legyen benne például az idális felnőtté válás sztorija (Állj mellém), vagy a tökéletes apa figura (Ne bántsátok a feketerigót), és persze a család férfi szemel (A Keresztapa). A végső listát azért erősen meghatározta, hogy a meglehetősen erőszakosnak mondható darabok kikerültek, például a Dügöngő bika, a Taxisofőr, vagy az Amerikai História X, aminek szintén helye van a tipikus “guy moviek” között. Azért végül egy eléggé erős, komoly értéket adó listát sikerült összeraknunk így is.
A férfias lista
5. helyezett: Állj mellém!
8,1 IMDb pont,
Stephen King novellájából készült kedves kis sztori, amiben a négy jóbarát útnak indul, hogy megkeressék annak a pajtásuknak a holttestét, aki sokáig nem került elő, így halottnak nyilvánították. A film feelingjében nekem kicsit a Stranger Thingsre hajazott, szerethető gyerek karakterekkel. Nem csodálom, hogy Norbi kedvencei között van, hiszen szereti Stephen King munkásságát és egyedien mutatja meg a barátságot, a mindent legyőző erejével és törékenységével együtt. Nálam egy közepesen kellemes szintet ütött meg, de szívesen adnám majd a fiam kezébe ezt könyvben.
Sztori: 3/5, Addikció faktor: 3/5
4. helyezett: A Keresztapa
9,2 IMDb pont
“Egy napon, ami talán el sem jön soha, majd én is kérek tőled valamit.” A mondat, amit évek óta idéztem a filmből, de mindig rosszul, nem kicsit bosszantva ezzel a legnagyobb Keresztapa rajongót.
Mondjuk kissé félve sorolom az 5-ös lista végére a klasszikusok királyát, Norbi örök favoritját, de lássuk be, ez tényleg férfiaknak készült. Az alapsztori, a helyszínek és a karakterek tagadhatatlanul erősek, de olyan borzasztóan hosszú, hogy képtelen voltam érdemben rácsatlakozni. Nem segített az sem, hogy nem bírom nézni az erőszakot, a verekedést, öldöklést, azt pedig A Keresztapákban kapunk bőven, hiszen a fő motívum mégiscsak a bosszú. A nőkről formált kép is megér egy sort, mint a “fogd be a szád, teríts!” vagy “egy férfi sosem lehet önfeledt, csak az asszonyok” mondatok, így hát ezt igazán meghagyom magányos férfias néznivalónak.
Sztori: 4/5, Addikció faktor: 2/5
3. helyezett: Gran Torino
8,2 IMDb pont
Norbi véleménye szerint nekem is látnom kell legalább egy Clint Eastwood filmet. Ezzel a sztorival kezdtük megtalálni a közös nevezőt, időben is közelebb áll a mai filmek hangulatához, látványához, ami nálam egyértelmű előny. A történet főhőse az idős Walt Kowalski, aki felesége halála után egyedül él, a szomszédságába pedig délkelet-ázsiai bevándorlók költöztek. Kedveltem ezt a zsémbes karaktert, aki szép lassan barátságot kötött a szomszéd fiúval, a kapcsolatuk egyik fő szimbóluma a gyönyörű 1972-es Gran Torinó lett. Az első nehezebb hullám után szinte végig fenntartotta a figyelmem, és dehogy, ugyan minek könnyeztem volna meg a végét…
Sztori: 3,5/5, Addikció faktor: 4/5
2. helyezett: Ne bántsátok a feketerigót!
8,3 IMDb pont
Erős sztori ide vagy oda, a film első negyedének volt azért nálam egy kötelező olvasmány jellege. Szégyen, de nehezen tudnak lekötni a fekete-fehér filmek, egyszerűen nem ehhez szoktam. Ennek ellenére kíváncsian vártam, mit is ad majd ez a film, amit amúgy is ideje volt már pótolnom, hiszen alapmű. Ahogy írtam, az elejével küzdöttem, aztán a bírósági részektől elkapott a sztori és úgy figyeltem, mint egy kellemes színházi darabot, ami a végére igazi, nyers érzelmeket tud előhívni. 1930-ban járunk, amikor dúl a fajgyűlölet. Az egyébként minden ízében tisztességes ügyvéd, Atticus Finch azonnal közutálat tárgya lesz, amikor vállalja Robinson, a fekete férfi védelmét, akit azzal vádolnal, hogy megerőszakolt egy fiatal nőt. Bizonyíték hiányában, de annál nagyobb gyűlölettel vértezve mennek szembe az ügyvéddel és családjával, aki hűen, a saját értékei mentén cselekszik, szembe az árral. Örülök, hogy nem hagytam ki.
Sztori: 4/5, Addikció faktor: 4/5
Az első: Good Will Hunting
8,3 IMDb pont
A film, ami nálam az abszolút 5/5. Bírom Matt Damont, a zseni történeteket, a tehetség- és önmegvalósítás útkeresését, az már csak hab volt a tortán, hogy Robin Williams mellett egy kellemes romantikus szálat is kaptam – ami mondjuk Norbi szerint pont teljesen felesleges, de ebben nem értünk egyet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg más lett volna az ötödik film, de látva, mennyire repesek A Keresztapa erőszakosságától (ami ráadásul szerinte még nem is durva), kegyelmet kaptam és cseréltük az utolsó kötelező nézendőt. A sztori középpontjában a mindössze húszéves Will Hunting áll, aki bár bámulatosan okos, de mindeközben lehetetlenül dühös, így mindig valamilyen zűrbe keveredik, hol lopáson kapják, hol verekedik, a családi háttere is meglehetősen ingatag. Mindezek ellenére zsenialitása azonban nem marad láthatatlan, egy egyetemi professzor és egy pszicholúgus veszi a szárnyai alá, hogy felépítsék azt, ami a gyerekkorában sérült és közös erővel bebiztosítsák a jövőjét.
Sztori: 5/5, Addikció faktor: 5/5
A férfias klasszikusok nőként is élvezhetőek?
Nem éppen, ha csak nem áll hozzád eleve közel a fenti filmek stílusa, történetei. A Good Will Huntingon kívül mindegyik darab legalább a feléig nekem kifejezetten lassú volt, sejtem, hogy közben olyan történéseket láthattam, ami egyfajta férfias szórakozás, akik romantikus szál és egyéb kellemes sablonosság nélkül is jól elvannak, de én vágyom ezekre. Nem hiába látszik, hogy mindegyik fenti férfi klasszikus 8 feletti IMDb pontot kapott, vitathalatlan, hogy ezeket egyszer látni kell, de egy kellemes hétvégére csak módjával válogatnék belőlük. A fenti öt filmből levonhattam, hogy egyértelműen női film párti vagyok, ezért is vetem bele örömmel magam Norbi megnézendőinek összeírásába, amibe ő is kap 5 nagyon női választást. Panaszáradat hamarosan!
