Három megrázó dráma a közel-keletről

Elly története

Egy briliáns rendező három filmje, amely kenderbe veri az amerikai drámákat.

Félve írom meg ezt a cikket. Sajnos különböző előítéletek élnek a közel-keletről, főleg a tudatlanság miatt. Pedig elég magas szintet képviselő fim művészettel rendelkeznek, különösen Irán, és annak zseniális rendezője Asghar Farhadi.

A mindössze 41 éves író és rendező eddig számos díjat kapott munkásságért. Asghar Farhadi felkerült a Time magazin a 2012-es év 100 legbefolyásosabb embere listájára. A legtöbb filmje eljutott nemzetközi film fesztiválokra, így az európai és amerikai közönséghez. Magyarországon is bemutatták néhány művét, ezek közül az Elly történetét (2009), a Nader és Simin – Egy elválás történetét (2012), valamint A múltat (2013) mutatjuk be.

Mindhárom film a látszólag meglehetősen egyszerű történetek mögött megbújó bonyolult karakter drámákról, és a súlyos társadalmi kérdésekről szól. A filmeknek még egy közös jellemzője a letagozóan hiteles színészi játék. Asghar Farhad a fokozatos információ adagolás mestere: lassanként dobálja a morzsákat, amelyeket aztán folyamatosan szedegetjük össze a művei nézése közben, majd pedig ledöbbenve ülünk a filmek végén. Mi azért is szeretjük az iráni rendező munkásságát, mert gyakran kapjuk a kamaradráma jelleget, ami független a díszlettől, csakis az karakterek viszik a filmet.

Elly története

Érdekes módon a film legkevésbé szól a címadó szereplőről, sokkal jobban bemutatja a kialakuló konfliktus során a többi karaktert.

Az Elly története arról szól hogy egy családosokból álló baráti kör egy hétvégére a tengerpartra utazik és magukkal viszik a gyerekek óvónőjét, Ellyt. Az is a céljuk, hogy összehozzák a fiatal nőt a Németországból Iránba csak rövid időre hazalátogató Ahmaddal. Sokáig remekül telik az idő, mígnem az egyik gyerek majdnem vízbe fullad, de eltűnik a meghívottjuk, Elly is. Ezzel kezdetét veszi a keresés, és a feszültség is.

Miközben a rejtély nyomába eredünk képet kapunk az iráni társadalomról és a nemek közötti viszonyrendszerről is, amely nagyon úgy tűnik, hogy kritikus helyzetben közel sem demokratikus.

Nader és Simin – Egy elválás története

Nader-Simin

Asghar Farhadi eddigi legsikeresebb és legnépszerűbb filmje, amely 2012-ben Golden Globe-díjat és Oscar-díjat is kapott. Farhadi saját maga által írt forgatókönyvből rendezte a művet. A Nader és Simin volt az első film a Berlini Filmfesztivál történetében, amely egyszerre nyerte el az Arany Medve-díjat és a legjobb férfi és női alakításért járó Ezüst Medve-díjakat is.

A film egy középosztálybeli házaspár válóperével indít, amitől a történetben előre haladván meglehetősen távol kerülünk. Konkrétan egy egészen más bírósági ügy kerekedik az eseményekből, melyekben Naderen és feleségén kívül érintetté válik a férfi Alzheimer-kóros édesapjára vigyázó vallásos kisgyermekes asszony és annak hirtelen haragú férje is.

A film elsősorban a társadalmi feszkók megjelenítését szolgálja. Ebben az alkotásban ugyanis élesen ütközik a viszonylag szabadabb élet szemléletű a vallási előírásokat csak lazán betartó középosztály a bejárónő által képviselt merev vallásos szemlélettel.

A múlt

the-past-2013

A rendező legutóbbi filmje ugyanazzal a témával foglakozik voltaképpen, mint a Nader és Simin, tehát egy házaspár válásával.

A sztori középpontjában álló házaspár mindkét tagja már új életet kezdett. A nő új szerelmet talált, a férfi pedig bánatában külföldre, Teheránba menekült. De végük sok év szünet után a válás lepapírozása miatt újra összefutnak, és ez a találkozó mindent megváltoztat körülöttük.

A múlt hangulatát tetézi, hogy a film végére olyan sok rossz dologra derül fény, hogy ez is rányomja bélyegét a filmre, ami miatt még súlyosabbá válik. Bár szerintem nem olyan erős alkotás, mint az első két film, de összességében így is nagyon erős, nagyon nehezen emészthető darab.

10 méltatlanul mellőzött film

Akadnak itt könnyen emészthető, de igen nehéz darabok is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük