Tragikus Everest túra 3D-ben

Egy kicsit olyan, mintha az ember influenzás és másnapos lenne egyszerre és úgy próbálná meg lefutni a maratont.

Alan Hinkes előbbi szavaival erre számítson, aki meg akarja mászni földünk legmagasabb pontját a Mount Everestet. A hegymászásnak ez egy olyan terepe, ahol rengetegen meghaltak már sajnos (mostanáig több, mint 230-an), de a legsúlyosabb katasztrófa 1996-ban történt, ennek történetét meséli el az Everest című film, ami 3D verzióban is a mozikba került.

Szóval ha az a fajta ember vagy, akiben a hóban, fagyban, a biztos haláltól kísérve kúszó mászó hegymászókat látván végig ott motoszkál a miért kérdés, nem biztos hogy az Everest neked való film. A történet ugyanis egy rövid életszerűtlen dialógust leszámítva a miérteket nem próbálja feltárni, csak bemutatni a katasztrófa nyers valóságát.

Két egyesült expedíció tragédiája

A 96-os történéseket meglehetősen pontosan adja vissza a 2015-ös film (érdemes megtekinteni a Katasztrófák nyomában: Halál az Everesten című National Geographic dokumentumfilmet is, ami a tragédiát alaposan körül járja).

1996-ban két expedíció indult el az Everestre. Az egyik csoportot Scott Fischer vezette a másikat pedig Rob Hall. Eredetileg üzleti riválisok voltak, de egyébként mindketten nagyon rutinos hegymászók, talán az akkori legjobbak. Ezzel kapcsolatban már a filmben és a valóságban is egyesek kétyeiknek adtak hangot: A csúcs egyazon napon való megközelítése jelentősen megnövelte a hibalehetőségek számát.

Ráadásul bekövetkezik a legrosszabb, ami az egyébként is drasztikus körülményeket végzetessé teszi: A túra során hatalmas erejű hóviharral találják szembe magukat. 130 km/órás szél ostromolja őket, a hőmérséklet -40 fokig csökkent, kiszíva az életerőt az emberekből.

Az ilyen túráknál az visszafordulási időt előre meghatározták, ami esetükben délután 1 óra volt. Azonban 1-kor még egyik expedíció sem ért fel, sőt az utolsó hegymászó 4-kor érte el a csúcsot. Az idő előrehaladtával egyre jobban kiszolgáltatták magukat az Everest könyörtelenségének. Voltaképpen minden ellenük dolgozott. Az emberi szervezet viszont nem úgy fejlődött, hogy ilyen körülmények között is életben maradjon, így sajnos az expedíciók kimenetele borítékolható volt.

Everest-Review

A Everest-ben figyelemre méltó, hogy egy pillanatig sincs olyan érzésed, számítógépes grafikát, vagy stúdiós környezetet látsz. Minden egyes kép valóságosnak, rémisztően igazinak tűnik.

Leginkább hegymászó film és dráma

Ha a tankönyvszerű műfaji besorolást tekintjük, az Everest katasztrófa film, de nem a megszokott formában. A filmben  ugyan van számos megindító személyes dráma, de az igazi történet az expedíciókban, a hegyen van.

Az Everest szerintem egy hibátlan hegymászó film (outdoor sportok rajongójaként kis elfogultsággal írom), ami megmutatja, hogy milyen kihívást jelent a hegymászás 8000 méter fölött, és milyen kiszámíthatatlan és könyörtelen lehet az anyatermészet. Bevallom, mikor vége lett a filmnek nagyon örültem, hogy csak egy moziban ültem.

A vadon

A vadon megtörtént eseményeken alapul, a helyszín pedig tényleg lebilincselő. Olyannyira, hogy az ember néha tényleg megirigyli a tiszta, nyugodt és érintetlen környezetet, aztán persze visszahúzza a valóságba, hogy itt szószerint a túlélés a tét.

Tags