Bankáros sorozat tíz évvel a válság után? Ráadásul Németországból? Ha hasonló kétségeid vannak, hamar el fognak párologni, ha elkezded nézni a Bad Banks című német thriller sorozatot.
Beismerem igen erős sztereotípiával viseltettem a német sorozat-gyártás ellen mostanáig. Kezdődött azzal, hogy általános iskola negyedik körül találkoztam a Rex felügyelővel, amit már az akkori viszonyítási rendszeremben is hamar borzasztónak tartottam. De lássuk be, a német sorozatokról kialakult képnek nem tett jót a Medikopter 117 (igaz az félig osztrák, mint megtudtam), vagy a Cobra 11 esetleg a Charlie, majom a családban sem.
Ilyenfajta szkepticizmussal ültem le a Bad Banks elé, és döbbenettel vegyes kellemes csalódásban volt részem. Minden passzol az új német sorozatban: a forgatókönyv, a színészi játékok, a fényképezés, amit csak el tudsz képzelni.
A Bad Banks a befektetési bankok bűzös világáról szól, és a HBO révén meglepően gyorsan eljutott Magyarországra. A sorozat a Berlini filmfesztiválon debütált, ezt követően tolta fel a ZDF netre, március elején tévében is levetítették, és most hozzánk is megérkezett a “A pénz hálójában” (habár B kategóriásnak tűnik ezzel a címmel a sorozat, de ne tévesszen meg) magyar felirattal.
Befektetési bankárnak lenni csodálatos
Kezdjük a sztorival. Az már élből jó jel, hogy pénzügyi krimivel állunk szemben, és hasonló műfajú sorozatból nincs éppen dömping (kivéve talán a Billionst ugye). A filmek terén jobb a helyzet, bár a Margin Call óta sajnos nem vagyunk elkényeztetve ezen a téren sem.
A Bad Banks főszereplője Jana az Y generációs bankár, akit miután elbocsájtottak egy neves befektetési banktól megkapja álommunkáját egy másik városban. Barátját hátrahagyva elvállalja a munkát és nagyon hamar bebizonyítja rátermettségét, ám rá kell jönnie arra, hogy korábbi főnöke továbbra is dróton rángatja és manipulálja őt saját céljai érdekében.
A hat részes sorozatban helyet kapott a Rex felügyelőből ismert Tobias Moretti is: de ez ne tántorítson el senkit, ebben szériában szofisztikáltabb – bár szintén ellenszenves – karaktert alakít.
Tíz évvel a Lehman Brothers csődje után, a banki szakma szégyenkezése elillant, mintha sosem lett volna, és újra “egészséges” önteltség járja át a bankárokat. A szakma még mindig férfias, de itt jön is a sorozat egyik izgalmas tulajdonsága.
Ugyanis a Bad Banks egyik nagyon bátor húzása, hogy a főmuftik nők: Jana és volt főnöke Christelle Leblanc mozgatják a szálakat. A pénzügyi világ tele van tesztoszteronnal és ésszerűtlen versengéssel (ami sok válságra önmagában magyarázatot is ad), így igen érdekes húzás női vezető karaktereket tenni egy ilyen környezetbe. Persze ebből adódóan eléggé nyersen megkapjuk azt is, hogyan viselkednek a banki világban a nőkkel, szóval kétségtelenül egy plusz konfliktus forrást teremtettek ezzel a felállással.
A realizmust itt keresd
Egy olyan komplex pénzügyi rendszerben élünk, amely összetettsége ellenére nyilvánvalóan nem tökéletes. Ennek a rendkívül bonyolult rendszernek az alapja egy egyszerű emberi tulajdonság, nevezetesen a bizalom. Ez elég nagy kockázatot hordoz magában, ugyanis a bizalom az egyik portékája a bankároknak.
A sorozat a maga nyers módján azt akartja bemutatni, hogy kik a rendszert mozgató bankárok, mi hajtja őket, és mi közük van hozzánk? Ki lesz különösen sikeres ebben a világban? Milyen tulajdonságokkal, erényekkel kell rendelkeznie? A sorozat készítői ezeket a kérdéseket megválaszolva építették fel a Bad Banks igen hiteles karaktereit. Aprólékos munkát végeztek, előkészítették a terepet a második évadnak is.
Amikor a House Of Cards-t bemutatták, azért tetszett meg leginkább, mert összevetve a korábbi ellenlábasával az Elnök embereivel, úgy éreztük, hogy hitelesebben megragadta a valóságot. A politika egy bűzös világ, általában nagy egok harca, akiknek véső soron egyetlen célja van, hogy minden áron megtartsák a hatalmukat. Erre remekül rá tudott ülni a House of Cards, mondhatni az összes túlzásával együtt képes volt a valóságot megragadni.
A Bad Bankset, ha a másik hasonló pénzügyi thrillerrel a Billonsal vetjük össze, hasonlót találunk. Biztosak lehetnünk benne, hogy az amerikai sorozat drágább színészekkel és több pénzből készült, de a német ellenlábasa jobban eltalálta a realitást.
A Bad Banks arra is nagyon jól rámutat, hogy a pénzügyi rendszer a világunk megtestesült 22-es csapdája: túl nagyra nőtt ahhoz, hogy megengedhetnénk az összeomlását. Ez viszont azt is jelenti, hogy táplálnunk kell, életben kell tartanunk, és végső soron a társadalmat vagyunk kénytelenek hozzájuk igazítani.
A ZDF-nél rájöttek szerintem valamire. Megértették, hogy újfajta, mélyebb sorozatokra van van szükségünk, mert a társadalom már jobban elfogadja a világ és az emberek összetettségét. Az egyszerű válaszok nem adnak megoldást a nehéz kérdésekre; már nem hiszünk a jóban és a rosszban, egyszerűen csak őszinte képet akarunk kapni. A jó sorozatok nem adnak egy végső választ, de megadják nekünk a lehetőséget, hogy beléphessünk egy mikrokozmoszba, és meghozhassuk saját ítéletünket. Erre kapunk lehetőséget a Bad Banksben, és ezért nagyon jó sorozat.
