Már a felén túl járunk az Eufória ijesztően sötét bugyraiban, de máris annyi tabut érintettünk, mint az elmúlt évek tinisztorijaiban összesen. A 13 Reasons Why után azt hittem, nem lesz még egy ennyire sokkoló sztori a tizenévesekről, ami a szülőknek is segít(het) megérteni a tinikorú gyerekeik szőnyeg alá már nem söpörhető problémáit. Az izraeli sorozatra épülő HBO-s verzió viszont felvette a kesztyűt, és nem fél megmutatni mindazt, amit legszívesebben nem látnánk.
A pókerben öt lapot osztanak. Ebből hármat cserélhetsz, de kettő nálad marad. Ha a kettőből az egyik állandó egy, a szülők által megmérgezett gyerekkor, a másik pedig a levetkőzhetetlen szorongás, jobb, ha megfontolod, miket választasz mellé. A sorozat szereplői mégis csupa olyan opciót soroltatnak fel, amivel az eufória instant, hamis varázsát idézik elő. Ezzel viszont belehúznak egy újabb rossz lapba, az addikcióba.
Drogok, családon belüli erőszak, pornó, alkohol és depresszió – csak néhány azok közül, amiket töményen, sokszor ok és okozati kontextusban kapunk az Efóriában. Tipikus tinisorozatnak nem vezethetjük, hiszen nem igazán a tiniknek a szól. Nem is a mostani tinédzserek szüleinek, hanem annak a generációnak, akik már látják jönni – és úgy, ahogy értik – a viharfelhőket a mostani 15-24 éves korosztály felett. Nem azért, mert velük lenne a baj, hanem mert máshogy látják a világot, és olyan problémákkal küzdenek meg, ami a szülei generációjának, az X-eseknek javarészt teljesen idegen.
Gyorsan le is szögezném, hogy itt nem a magányosan lázadó, alapjaiban rossz tizenévesek csoportjáról lesz szó. Egytől egyik zaklatott, ömagukat kereső vad tinédzserek, akik kutatják a helyüket a világban, ízlelgetik, hogy mi a jó, mi a rossz, keresik azt a biztonságot, amit otthon nem kaptak meg.
De kik is ők?
Az Eufória vezérszálát Rue vezeti, aki kényszerbetegségét, szorongásait és bipoláris zavarát drogokkal próbálja elfedni, amíg a nem kevés családi dráma után a rehabra kerül. Innen indulunk a történetben, visszatérésének öröme viszont újra csak a díleréhez vezeti a lányt. Rue valóban függő. A leginkább érthető formában, a többiek függőségeihez képest. Főleg akkor nyúl a dorogokért, amikor épp úgy érzi, hogy nincs semmije, amiért megérné józannak maradni. Ez mégsem ennyire fekete-fehér, hiszen ez nem (csak) a gyengeségének tudható be, hanem súlyos gyerekkori történések húzódnak meg a háttérben.
A Rue-t játszó (zseniális) Zendaya narratívája vezet minket részről részre, az ő fejében cikázó gondolatokkal és részletes visszaemlékezésekkel, bekapcsolva a sztoriba mindazokat, akik bár részleteikben mások, alapjaiban viszont nagyon is hasonlóak. Sérüléseik elfedésére viszont más szerekhez és eszközökhöz nyúlnak.
A sorozat az egyik kedvenc felépítésemet adja. Mint egy könyv, aminek a főcselekménye mellett külön fejezetet kapnak a kiemelt szereplők. Mindenki önmaga történetének a főszereplője, kár is lenne őket nem megismerni onnantól, amikor alapjaiban született meg a karakterük: egészen a gyerekkoruktól.
Egyikük például a városba frissen érkező Jules, aki akkor lesz a főszereplő barátnője, amikor a legnagyobb szükségük van egymásra. Gyors barátságuk egy védőburkot húz a lányok köré, ami még ha ki is zárja őket a menő tinik köréből, azzal, hogy ott vannak egymásnak, eltompítják azokat a függőségeket, amivel a világ sötét foltjait filterezik. Folyton keresgélnek: a szerelmet, őszinte kapcsolatot, intimitást – erőszak nélkül. Bármit, amitől nem érzik magukat olyan eszeveszettül magányosnak.
Ott van persze a suli “menő” sráca is, Nate, aki talán a legsúlyosabb dolgokat hozta otthonról. A menő alatt nem azt a tipikus tinisorozatos szépfiút értem, hiszen Nate minden porcikájában feszültséget kelt, nem éppen pozitív értelemben. Inkább karakteres, mint átlagosan jóképű, a mosolya is ijesztően hat. Tele van agresszióval, frusztrációkkal, mégis szeretni akarjuk, mert ismerjük a gyerekkorát, az apja titkos életét. És különben is, van benne valami extra sötétség, amivel hatással van.
A fiú barátnőja Maddy szintén nem egyszerű eset. Gyerekkorából a magabiztosságot hozta védőhálónak, amivel elrejtheti a törékenységét. Maddy gyönyörű, erősnek látszó karakter, a mérgező kapcsolata mégis felszínre hozza a sérült gyerekénjét. Hiába Nate agresszív viselkedése, mivel nem ismeretlen számára a családon belüli erőszak, a barátja minden húzását megbocsájtja, hiszen neki ez a természetes férfi viselkedés. Mindketten dühösek. Nagyon dühösek, amiért senki sem érti igazán őket.
Kat az egyik kedvenc karakterem, mert alapjaiban az egyik legtipikusabb tini. Duci, kezdetben önbizalomhiányos, mégis arra hajt, hogy látható legyen a világban, és a fiúk is észrevegyék a különlegességét. Mindennél jobban vágyik az elismerésre, ez indikálja az áttörést, amikortól a “magabiztos Kat” átveszi az irányítást. A lány karakterfejlődését részről részre éljük meg, a stílusa “felnő”, ami gyorsan hatással lesz a lelki változásaira is. Amikor pedig a róla készült szexvideó felkerül a Pornhubra, mit tesz? Egy kis pánik után látva a sikerét, elindul az úton, hogy felfedezze szexualitását.
A sorozatban rengeteg a meztelenkedés, a szex és az erőszak, ami az első részekkel zavaró lehet, de soha nem öncélúak csupán azért, hogy sokkoló képeket lássunk. Vagy okok vagy okozatok vagy olyan aktualitásokra reagálnak, amit kár lenne elrejteni.
“I know your generation relied on flowers and your father’s permission, but it’s 2019 and unless you’re Amish, nudes are the currency of love. Stop shaming us. Shame the dudes who create password-protected online directories of naked underage girls.”
Rue
Ők csak néhányak az Eufória szereplőibői közül, ahogy írtam, mindegyik karakter megérdemelne egy különálló miniszériát, és még nem is ismerjük mindenki háttértörténetét. Ha érdekelnek a többiek, itt találtok az eddig megismert arcokkal “unfiltered” interjúkat.
Már tudjuk, mit várhatunk a sorozattól dióhéjban és kiket láthatunk benne, de az, ahogy látjatjuk ezt a képernyőn, az valami egészen elképesztő. Ez a tipikus Eufória hangulat a látványtól és a nagyon király zenétől lesz igazán sötét, és a fokozaton adagolt feszültséggel eléri, hogy ne tudj másra figyelni. Ha instán követed őket, akkor legalább a heti részek között is kapsz instant pillanatokat ebből az érzésből. Bármennyire is depresszív, lehetetlen kívülállónak maradni.
Az igazság az Eufória mögött
Eltúlzott ijesztegetés lenne csak ez az egész? Az online társkeresés, a pornográfia, a drogok és az alkohol tényleg veszélyesebbé teszik a tinik életét?
Az Eufória nem mondja el, amit a felmérések mutatnak: a mai tinédzserek kevesebb alkoholt fogyasztanak, mint a szüleik generációja. Kevesebbet dohányoznak, kevesebb kemény drogot használnak, kevesebbet verekednek és nem okoznak több balesetet. Kisebb eséllyel hagyják el a középiskolát, kevesebben esnek teherbe és kevesebb bűncselekményt követnek el. Még sisakot is viselnek bicajozáskor és jobban védik a Földünket, hiszen a globális felmelegedés nekik már nem csak súlytalan fenyegetés.
A tipikus, “veszélyes tinik” széles skáláján a mai Z generáció valójában egyre felelősségteljesebb, ami jó hír, de van egy csomó rossz is.
A mai tizenévesek találkoznak mindazokkal, amiket az Eufóriában láthatunk. Nő a tinédzserkori öngyilkosságok száma, főleg a 15 és 19 év közötti lányok körében: a teljes 2017-es arány körülbelül kétszerese volt a 2000-es évek értékeinek. Emellett egyre jellemzőbb a mentális betegségek előfordulása is, a szorongás és a depresszió tüneteit a 6 – 17 év közötti korosztálynál figyelték meg legnagyobb arányban.
A sorozatban talán a legtávolabb az áll a valóságtól, hogy a tiniknek természetes lenne a szex, de az tény, hogy soha nem volt ennyira egyszerű hozzáférni a pornóhoz, ami torzíthatja azt, amit az első alkalomtól várnak. A meztelenkedés kevésbé tabu, míg a legtöbbeket leverheti a víz a második részben látható pucér pasik látványától az öltözőben, ez nekik már jóval természetesebb.
A drogok lényegében koordinálatlan használata is szerencsére csak féligazság a sorozatban. A Michigan-i Egyetem kutatói által végzett felmérés szerint a kábítószerek – köztük az alkohol és a dohányzás – használata a tizenévesek körében évtizedek óta csökken. A csökkenő tendencia alól a marihuána fogyasztás képez csak kivételt.
Csak a figyelmedre hajt?
Bár ezek a felmérések az amerikai tiniket vették górcső alá, de a tendenciák hasonlóak lehetnek. A generációk cserélődésével egyre nagyobb szakadék nyílik, amiben egyre ismeretlenebbek lesznek azok a veszélyek, amik erősen befolyásolják tinikorban a későbbi jellemünket és hozzállásunkat a világhoz. A tini címke hiába mindig az aktuálisan “meg nem értett” generáció, később a “nagyon meg nem értett” és a “pláne nagyon meg nem értett” kategóriákba esnek majd, amiket muszáj lesz mégis gyökereiben megismernünk, hogy ott tudjunk segíteni nekik, ahol valóban szükségük lesz rá.
Ha a három cserélhető lap nem segít abban, hogy a hozott sérülésekre valós gyógyírt kapjunk, akkor a mentális betegségek növekvő tendenciáját sehogy sem tudjuk majd megállítani. Ezért súlyos igazán az Eufória. Ezért fontos segélykiáltás, nem csak egy szimpla darab a többiből, ami csupán sokkolni akar.
