Miután 2015 egyik legjobb könyv élménye volt számomra Andy Weir Marsi című regénye, még a hypeon felül is nagyon vártam a filmet. És nem csalódtam.
Ha regény adaptációról van szó, óhatatlan, hogy összeméricskéljük a könyvbéli élményeinket a film által nyújtottakkal. Persze a könyv mindig jobb helyzetből indul, hiszen annak a második írója maga az olvasó: A kedvünk szerint képzelhetjük el a leírtakat. Ezért nagyon nehéz ezt az előnyt filmmel behozni. Másrészt ott van a film műfaja jelentette időkeret, vagyis legfeljebb néhány órába kell belesűríteni a könyv lényegét, ez pedig mindig magában hordozza a felületesség lehetőségét.
A marsi esetében az utóbbitól különösen tartottam, ugyanis a történet a technikai részletekbe menően alapos, kérdéses volt, hogy mennyiben tud ez megjelenni a filmben. Végül azonban ebben sem okozott csalódást a film.
Más szóval, ha nem olvastam volna a könyvet, talán még ettől is nagyobb lett volna az élmény. Ne szegje kedvét senkinek a borzasztó magyar cím – ebben minta versenyeznének a hazai film forgalmazók – A mentőexpedíció nagyszerű film lesz.
Az alkotás jelentős részét egyébként Magyarországon forgatták, a marsi külső helyszínek kivételével, amelyeket a jordániai sivatagban vettek fel.
A racionalitás ereje
Az egész történet nagyszerűsége abban rejlik szerintem, hogy megmutatja a tudomány és a racionalitás erejét. A film egyszerűen szólva arról szól, hogy mi történik, ha egy tudós a Marson reked. A rendező Riddley Scott szerint a Mentőexpedíció a Robinson sci-fi változata, ami az alap szituációra igaz is, de megemlíteném még Jule Verne Rejtelmes szigetét, ahol ugyan többen rekednek egy szigeten, ám a technológia leleményesség jóval nagyobb szerepet kap (már persze a 19. századi tudomány állásának megfelelően).
Persze a történet legfontosabb eleme a Marson ragadt fickó (aki egyébként botanikus), de szerepet kap az is, hogy mi történik közben a Földön. Illetve a Marsról elmenekült űrhajósoknak is jelentős rész jut, mire végül kerek lesz a film.
Így viselkedne egy Marson ragadt ember?
Az az igazság, hogy senki sem tudja pontosan, hogyan reagál az emberi psziché ilyen körülmények között. De az biztos, hogy Matt Damon kihasználta ezt a tényt, ami egyfajta szabadságot adott neki a színészi játékban.
Másfelől ugyanakkor az általa alakított karakter – Mark Watney – hű maradt a könyvhöz. Egy baromi okos és talpraesett fickó, aki tud röhögni a saját baklövésein. Féltem, hogy túl melankolikus, esetleg depresszív lesz a filmbéli karakter, de nagyon hasonló lett szerencsére a könyvbélihez.
A videó naplók erőtlensége
A legnagyobb kihívást a regény filmre való adaptálásában többek között az jelenthette, hogy a könyv egyes szám első személyben íródott, majdnem teljes egészében napló szerű. A filmben ezt videó naplók formájában valósították meg, ami csak arra volt elég, hogy pillanatokat kapjunk el Mark mindennapjaiból, viszonylag keveset tudott megmutatni az igazi személyiségéből és érzelmi állapotáról. De azt is bevallom, hogy talán ez az egyetlen fogás, amit találtam a filmen.
Jobb mint az Interstellar vagy a Gravity
Nem vagyok egy nagy sci-fi rajongó, ezért talán más szemmel nézem az ilyen filmeket. De akárhogy is tekintjük, a Mentőexpedíciónak van egy nagy előnye az alcímben említett két filmmel szemben: A tudomány dominál benne, és csak kevésbé sci-fi.
A marsi és a belőle készült film egy manapság nem annyira jellemző receptet alkalmaz. Találkozik benne az eredeti történet, az érdekes karakterek és a technológia, de bullshit mentesen. Másrészt tartalmaz egy egyetemes üzenetet: Az előttünk álló akadályok, legyenek bármilyen nehezek is, végül leküzdhetőek.
