Minden idők egyik leginspirálóbb történelmi drámájának középpontjában a diszkrimináció ás az űrprogram áll. Kötelező megnézni.
2017 januárjában került a mozikba A számolás joga, amit nagyon vártunk mi is. Bár premier előtt volt lehetőségünk megtekinteni az elképesztő filmet, de jó okkal vártunk eddig a cikk megírásával. Úgy döntöttem ugyanis, hogy elolvasom az azonos címet viselő könyvet is, mert a történelem ez idáig teljesen ismeretlen szeglete finoman szólva felkeltette az érdeklődésemet.
Miről a szól A számolás joga, és mellesleg miért nem tudtunk eddig róla?
Ifjabb éveimben rajongtam a történelemért, azt viszont utáltam amikor évszámok sorozatává, valami dögunalmas száraz tantárggyá redukálták a legizgalmasabb sztorikat. A számolás joga éppen egy ilyen, igen döbbenetes történet, azonban a történelem egy ismeretlen zugában rejtőzött mostanáig. A sztoriból magyarázatot kapunk rá, hogy miért sunnyogták el a “hivatalos” történelemkönyvek lapjairól a filmben látható nők történetét – nők és afroamerikaik -, bár felmentésre okot ez sem ad.
Filozofálásból és ítélkezésből ennyi is legyen elég, térjünk rá a lényegre, A számolás joga magával ragadó történetére. Mikor gyerek voltam, akkoriban minden második fiú űrhajós akart lenni, így szinte mindenki hallott az Apollo-programról és a világűrt meghódító asztronautákról. Szóval az űrhajósok neveit még a kelet európai kiskölykök is kapásból tudták, de Katherine G. Johnson, Dorothy Vaughan és Mary Jackson neve soha nem hangzott el ebben a témában. Holott nélkülük John Glenn űrhajós nem kerülhette volna meg háromszor a Földet, és az űrkorszak hajnalának többi missziója sem valósulhatott volna meg.
Azért is vált különösen aktuálissá a film, mert habzószájú Trump megválasztásával Amerikában a diszkrimináció szempontjából egy eléggé rémisztő időszak vette kezdetét. Az USA a 20. század közepén nem volt a korlátlan lehetőségek hazája (most is efelé haladunk): ha valaki nőnek vagy afroamerikainak született, pláne mindkettőnek egyszerre, sokkal kevesebb esélye volt a boldogulásra. Katherine G. Johnson, Dorothy Vaughan és Mary Jackson is csak azért kerülhetett az űrprogram közelébe, mert a második világháború megtizedelte a férfiakat, és a súlyos szakemberhiánnyal küzdő kutatóintézmények jobb híján nőkkel, illetve színes bőrű állampolgárokkal töltötték fel az üres helyeket.
A NASA úgynevezett „emberi számítógépeket” keresett, vagyis olyan kiemelkedő matematikai képességekkel rendelkező tudósokat, akik elvégzik azokat a bonyolult röppálya-számításokat, amiket ma már digitális számítógépekkel oldanak meg. Ráadásul 1958-ban a Szovjetunió fellőtte az első Sputnyik műholdat, és ezzel sokkolta az USA-t. Ettől az amerikaiak számára sötét dátumtól kezdődően az USA számára presztízskérdéssé vált, hogy visszaszerezzék a vezetést az űrversenyben. Ettől kezdve a legkiválóbb tudósok és matematikusok, köztük az „emberi számítógépek” is az űrprogramra álltak rá.
Bár a Virginiában és a többi déli államban még érvényben voltak a faji megkülönböztetést előíró „Jim Crow törvények” (Jim Crow a feketék egyik gúnyneve volt), a Langley Kutatólaboratórium afroamerikai nőkből álló matematikus-csapatot alkalmazott a repülési adatok kiszámításához. Szegregációjuk megmaradt, külön étkeztek, egy félreeső részlegben dolgoztak, aminek Nyugati Számítási Csoport volt a neve, és fizetésük is jóval alacsonyabb volt, mint fehér kollégáiké. Azonban olyan kiváló munkát végeztek, hogy hamarosan nélkülözhetetlenekké váltak a NASA legfontosabb missziójában: ez pedig nem volt más, mint John Glenn készülő űrutazása.
A számolás joga oda visz el minket, ahol még eddig nem járhattunk: a NASA Nyugati Számítási Csoportjának félreeső szobáiba, ahol a tudományos munka és a legsötétebb faji megkülönböztetés egyszerre volt jelen.
Zene
A Számolás joga “nagyon egyben van”, így a zene is kiváló lett. Nem véletlenül, ugyanis a tízszeres Grammy-díjas Pharrell Williams nem csak producerként vett részt a munkában, hanem Hans Zimmerrel közösen a film zenéjébe is bedolgozott, és néhány eredeti szerzeménnyel is megajándékozta A számolás jogát.
Pharrell Williams egyébkét maga jelentkezett be a produkcióba. Mint kiderült bolondul az űrkutatásért, és a történet helyszínétől 15 kilométerre nőtt fel. Nem akarta elhinni, hogy egy ilyen elképesztő sztori ilyen sokáig rejtve maradhatott a nyilvánosság előtt.
A számolás jogát mindenkinek látnia kell
A film hatalmas siker, és jó pár nézője van, aki úgy érzi, nőknek, feketéknek és mindazoknak, akiknek nem hullik a siker könnyen az ölükbe, akkor is látniuk kell, ha nincs pénzük mozijegyre. Éppen ezért egy csodálatos jelenség történt, beindult a közösségi finanszírozású (crowdfunding) mozizás. Csupa önkéntes: pedagógus, családanya, aktivista indítja, és eddig kivétel nélkül mindig összejött a kívánt összeg, amelynek segítségével szegény sorsú gyerekek és fiatalok nézhetik meg a filmet ingyen. Például egy űrhajósnak készülő fekete lány száz nézőnek akart ingyen mozit. Ehhez 2600 dollárra lett volna szüksége, és három nap alatt 14.000-t küldtek neki. A film egyik főszereplője, az Oscar-díjas és a csodálatosan játszó Octavia Spencer egy egész mozit bérelt ki azoknak, akik kimaradnának a filmből, és a támogatott vetítések száma egyre szaporodik.
A hatás
Amikor láttuk a filmet, a moziban mindenféle korosztályból voltak nézők, ami egy nagyon jó jel általánosságban. Ami érdekes, hogy nem nagyon láttunk felvillanó mobilokat, ami manapság felér egy csodával.
A Számolás joga viszonylag kevés időt szentel a főszereplők személyes életének Katherine kivételével, ahol egy romantikus szál is felvillan. A hangsúly összességében a figyelemre méltó munkán van, amit ezek a kivételes nők vittek véghez. Például Dorothy azonnal meglátta a jövőt az IBM számítógépekben, amelyeket teszteltek. Rádöbbent, hogy ez felgyorsítja az űrprogramot és megtette a szükséges lépéséket. Mary azt mondja a bírónak, hogy az úttörő lépés lenne, ha lehetővé tenne számára, ha egy lehetővé tenné számára, hogy egy fehér iskolában folytassa tanulmányait.
De még az asztronauta John Glenn is azt akarja, hogy “okosat” vonják be (Katherinere gondol).
A történet gyakorlatilag egyszerű, néhol kifejezetten elcsépelt, de ez nem fog megakadályozni abban, hogy a film végén késztetést érezz arra, hogy felállj és tapsolj. Rengeteg film kapta már meg az inspiráló jelzőt, de A számolás joga valóban megérdemli, hogy annak nevezzük.
