Imáink úgy látszik meghallgattattak, mert egy újabb zseniális film került a moziba, pedig még csak februárt írunk. Az öt Oscarra jelölt The Big Short új szintre emelte a gazdasági film műfaját.
Mindig a sztori a lényeg, ha a történelem, vagy akár csak a közelmúlt eseményeit akarjuk megérteni. Ezt néha elfelejtjük, mert például mikor az iskolapadot koptattuk, hajlamosak voltak a történelmet évszámok dögunalmas halmazává redukálni tanáraink, holott az a fontos, hogy a történteket megértsük, azaz lássuk a sztorit.
Azért kezdem ezzel, mert a 2008-as gazdasági válsági körüli történések esetében sem kell feltétlenül elveszni a közgazdasági bullshitben, ha érteni akarjuk a lényeget. Néha ez nem egyszerű, mert az Amerikából induló és végül a teljes világgazdaságot meggyomrozó 2008-as pénzügyi válság szereplői a megszokott szak-terminus hegyek mögé rejtőznek.
Eddig a pillanatig is több kiváló gazdasági film született a témában – Inside Job, Válság a Wall Streeten, Margin Call – de talán ezek túl szakszerűek voltak, és gazdasági ismeretek hiányában néhol nem feltétlenül érthetőek. A nagy dobás minden megváltoztat: Nem csupán a legérthetőbb és szórakoztatóbb mozi a 2008-as globális pénzügyi válságról, hanem úgy vélem a legérthetőbb gazdasági film, amit valaha forgattattak.
A mohóság vakká tesz?
Persze hogy azzá, de talán 2008-ig senki sem hitte volna mennyire.
– A bankokat biztosan más is vezérli, nem csak a kapzsiság.
– Téved.
A film egyik idézete remekül illusztrálja, hogy a nagy többséget mennyire elvakította a növekedés, a pénz, csupán egy nagyon kicsi, különc mag látta a baljós jövőt 2007 körül. Voltak közöttük közgazdászok, illetve aktív kereskedők is, elsősorban az utóbbiakról szól A nagy dobás. A filmben is megjelenő kivételes figurák kiszúrták, hogy az ingatlan árak folyamatos emelkedése, és a piacra zúdított töménytelen mennyiségű rossz minőségű jelzáloghitelekből álló értékpapírok óriási veszélyt jelentenek. “Fogadást” is kötöttek ezek az értékpapírok, vagyis a nagy bankok ellen és végül ő nyertek.
A főszereplők való életből merített karakterek – akiket nívós szereplő gárda, többek között Brad Pitt, Christian Bale, Ryan Gosling, Steve Carell alakítanak – , és egészen zseniálisak. Nem csak azért, mert előre látták, amit a bankárok zöme nem, hanem mert a Wall Street kívülállói voltak, fura figurák, akik kilógtak a sorból. A film remekül visszaadja ezeket a bogaras személyiségeket. Talán az egyik legérdekesebb karakter Michael Burry, a pszichológiai nehézségekkel küzdő félszemű ex-orvos, akit Christian Bale alakít hátborzongatóan kiválóan.
A film nagy érdeme az is, hogy celebeket használnak, hogy megértessék a trükkösebb kérdéseket. Például kiderült, hogy a legegyszerűbb módja a extrapolációs torzulás elméletének magyarázatára egy blackjack asztal Selena Gomezzel.
Valójában fekete komédia
A nagy dobás az év eddigi legrémisztőbb “vígjátéka”, de talán a fekete komédia helyesebb műfaji besorolás lenne. Hiszen a humort kiválóan használják a történések megértetése céljából, de néha eléggé félelmetes is, amit látunk. Ami igazán rémisztő, hogy a film főhősein kívül a bankárok az utolsó pillanatig nem látták, hogy mi fog történni, de még akkor is szajkózták az “ingatlan piac stabil” mantrát. Az iparág, mint egy gigászi szörny egyszerűen elszabadult ezekben az években, és korlátlan mennyiségű pénzt kereső bankárok erőfitogtatásának versenyébe ment át. Végül több befektetési bank csődbe ment, de a bűnösök mégis megúszták. A válság 10%-os munkanélküliséget generált az USA-ban és Európában, több millió élet ment tönkre. A gazdasági válság az egész világon felütötte a fejét, erre talán senki sem számított.
A nagy dobás egyébként Michael Lewis 2010-es azonos című regénye alapján született, a tehetséges írónak nem ez volt az első megfilmesített munkája, korábban egészen más témában írt, szintén igazi sztorira épülő Blinde Side-ot láthattunk, ami szintén egy nagyon jól sikerült darab, többek között Sandra Bullock Oscar-díjas színésznő szereplésével. Ugyancsak ő írta a Money Ball-t, ami szintén elképesztő történet.
Elkerülhetetlenül felületes?
Persze a gazdasági szakemberek a filmet látván talán felületesnek fogják bélyegezni. De ne tántorítsanak el ezek a “kritikák”. A nagy dobás konklúziója a következő, és szerintem nem téves: A 2008-as válság a bankárok mohósága és egoja miatt következett be, és valószínűleg a következő is ugyanennek hatására fog megtörténni.
Akit jobban érdekel a téma, annak ajánlom az Inside Job című Oscar díjas dokumentum filmet, ami mélyebben boncolgatja a kérdést, a történelmi okokat, például hogyan pacsiztak össze a befektetési bankok az amerikai elnökökkel, az úgynevezett deregulációs időszakban, ezzel elszabadítva a szörnyet.
